A vadnyugat lovát, ismertebb nevén a „négyszázas lovat” (Quarter Horse), a 18. század végén az amerikai Virginia államban kezdték el tenyészteni. Tenyésztésénél a honi pónikat keresztezték az angol telepesek által behozott versenylovakal. A pónik a spanyolok által az Újvilágba behozott lovak vadon élő utódai. A vad környzetben való élet, valamint a több generáció óta folyó tenyésztés következtében a lovak ellenállóképessége megnőtt, méretük viszont csökkent, és értékes tulajdonságaik is elsorvadtak. Az első gyarmatosítók a magukkal hozott lovakkal keresztezték, hogy valamivel nagyobb, de fürge és ellenálló fajtát nyerjenek.

A keresztezésből származó ló igen jó rövid távú vágtázónak bizonyult. Ezért ezeket a lovakat hamarosan már kifejezetten a „négyszázas futamhoz” (négyszáz méteres, egyenespályás versenytáv) tenyésztették, ez volt a telepesek különösen kedvelt versenyszáma.

A szívós „négyszázas ló”, a vadnyugat lova, a nagy marhacsordák terelésénél is eszményi hátaslónak bizonyult. Egyedszáma 1 millióra tehető.

A ló marmagassága körülbelül 1.40-1.50 méter, testtömege általában 500-600 kilogramm. Rövid, széles fején, rövid fülek ülnek. Szemei távol ülnek egymástól, orrlyuka nagy. Rövid pofája és nagy szája erőt sugároznak. Háta rövid, erős és viszonylag széles, így a nyereg a lovaglásnál jól felfekszik. Fara széles, erős, igen izmos.