Nem egészen kapcsolódik az oldal témájához, de mégis csak a Piedone filmek egyik sztárja volt és egyben Bud Spencer partnere. Ugyanis a Piedone filmek Caputo felügyelője, Enzo Cannavale péntek este eltávozott közülünk:
"Nyolcvankét esztendős korában meghalt az olasz filmgyártás egyik legkarizmatikusabb színésze, és egyben legjobb komikusa.
Philippe Noiret bő négy évvel ezelőtti halála után, a Cinema Paradiso újabb emlékezetes figurája távozott közülünk. Enzo Cannavale szeretett városában, Nápolyban hunyta le a szemét örökre pénteken. A népszerű színésszel valószínűleg a kora végzett.
Enzo karrierje során az olasz filmgyártás minden egyes műfajával alaposan megismerkedett, és óriási sikereket tudott elérni vígjátékokban, illetve drámákban egyaránt. Összesen százkilenc különböző produkcióban szerepelt. A nézők először Bud Spencer partnereként szerették meg, mint a Piedone-filmek ügyetlen felügyelőjét, Caputót. Aztán komolyabb karaktereket is elvállat, ami egy Ezüst Szalagot hozott neki a December 32-ért. Majd következett a Cinema Paradiso lottónyertese, aki megmenti a haldokló mozit. Ezzel örökre beírva magát a filmtörténelembe. A későbbiekben már nem tudott nemzetközi sikereket felmutatni, de hazájában, és főleg Nápolyban óriási tisztelet övezte."
A rajongók bizonyára jól tudják, hogy tavaly évvégén debütált a boltokban Carlo Pedersoli önéletrajzi könyve "Különben dühbe jövök" címmel. A színész könyvében mesél gyermekkoráról, sportolói múltjáról és persze a filmes karrierjéről, így Terence Hillel kötött barátságáról is. A magyar megjelenést követően kaptunk is egy üzenetet Bud Spencertől, melyet most meg is hallgathattok:
Azoknak, akik nem tudják mely könyvről van szó itt van egy rövid leírás:
"Meghökkentően őszinte önéletrajz a hagymásbab és a pofonok nagymesterétől.
Bár westernfilmek hőseként ismerte meg a nagyvilág, Carlo Pedersoli sokkal több ennél: forgatókönyvíró, producer, úszóbajnok, olimpikon. Miután aláírta első hollywoodi szerződését, utolsó vízilabda-mérkőzését a magyar válogatott ellen vívta.
Könyvében az immár 81 éves színész, akit 1991-ben a Time a leghíresebb olasznak nevezett, megható öniróniával mesél gyermekkoráról, a sportolóként töltött évekről, arról, hogy hogyan került bele szinte véletlenül a filmek világába, barátságáról Mario Grottival, azaz Terence Hillel,a tengerentúli élményeiről és végül visszatéréséről Rómába.
Ki ne ismerné a "Nincs kettő négy nélkül", a "Kincs ami nincs", a "Bombajó bokszoló" című filmeket vagy a legendás Piedone-sorozatot! Most eljött az idő, hogy megismerjük az embert a pofonok mögött!"
Ha szeretnél beleolvasni a könyvben ide kattintva ezt is megteheted!
Carlo Pedersoli és Bud Spencer között talán az a legnagyobb különbség, hogy előbbi nem beszél angolul - az olasz világsztárt telefonon készített interjúnkban először ennek nehézségeiről kérdeztük, de kitértünk Silvio Berlusconi melletti kampányolására is.
- Hogyan tudott ennyi filmet forgatni az angol nyelv ismerete nélkül?
- Eleinte valóban nehezítette a filmezést, aztán sikerült túllépni a nyelvi akadályon is: önök szerint hány szót használ egy amerikai cowboy? Huszonöt-harmincat. Ezt hamar meg is tanultam, később pedig felszedtem ugyan némi tudást, de Shakespeare-szerepet azért manapság sem vállalnék.
- Volt ilyen felkérése?
- Hogyne, vissza is utasítottam. Egyszer felajánlották, hogy játsszam el Gullivert Londonban. Hiába vannak meg a fizikai adottságaim, azért meg is kell szólalni, így ezt sem vállaltam.
- Önmagát színészként "csodálatos dilettánsnak" nevezte. Mit jelent ez?
- Sem csodálatos, sem ragyogó nem vagyok. A dilettánst viszont vállalom.
- Mit ért dilettánson?
- Anélkül játszottam végig az életemet, hogy elsajátítottam volna a színészet alapjait. Az a dilettáns, aki nem ismeri a korlátait. Jártam egyetemre is, de nem fejeztem be, mert felmértem, hogy nem nekem való. Sportoltam is, de félbehagytam, s igazán nagy sikereket nem értem el. Ráadásul a vízilabda csak hobbi volt, hiszen egy fityinget sem kerestem vele.
- Azért 1967-ben Európa-bajnokként vonult vissza. Utolsó tétmeccsét a magyar vízilabda-válogatott ellen játszotta. Emlékszik még Kárpáti Györgyre vagy Gyarmati Dezsőre?
- Hogyne. Öt-hat alkalommal voltam a Margit-szigeten. Kárpáti az egyik legnagyobb játékos volt a világon, többszörös olimpiai bajnok. Ezért azon kívül, hogy hozzám hasonlóan ő is tudott centert játszani, nem sokban hasonlít a sportpályafutásunk.
- Kárpáti visszaemlékezése szerint ön arra kérte a magyarokat az utolsó meccsén, hogy vigyázzanak a fogaira, mert furcsán mutatna nélkülük Hollywoodban. Ön is így emlékszik?
- Nem. Bár sok mendemonda, hazugság járja rólam, erről még nem is hallottam.
- Pályatársa, Terence Hill szintén olasz. Igaz, míg ő velencei, ön nápolyi. Mit jelent ez a különbség az egyéniségükben?
- Két eltérő kulturális háttér jellemez bennünket: a különbség akkora, mint a velencei köztársaság és a nápolyi királyság között. Ami a személyiségünket illeti: egy velencei mindig realista, egy igazi nápolyi pedig fantaszta. Mi nagyvonalúbbak vagyunk, s hagyományosan többet bízunk a "költői képzelőerőnkre".
- Akkor miért Lazio tartományban indult 2005-ben a választásokon?
- Politikai pályafutásom két napig tartott. Balesetet szenvedtem a kampány során, s vállsérüléssel vonultam vissza a közélettől. Hamar ráébredtem, hogy ez nem is nekem való: rövid szerep volt ez számomra, de már ez idő alatt is túlságosan sok kompromisszumot kellett kötnöm. A Forza Italiát különben azért választottam, mert a múltam része volt, korábban pedig Lazio tartományban vízilabdáztam.
- Filmet tervez saját forgatókönyve alapján, melyben Jézus nagyapját játszaná. Igazi Bud Spencer-féle bunyós film lenne ez a Szentföldön?
- A Jézus nagyapja nem vígjáték, hanem mese lesz. A nagypapa nem ad több maflást. Minthogy Jézus nagyszüleiről alig tudunk valamit a Bibliából, szabadon kitalálhattunk egy történetet. Jézust mutatjuk be a filmben nyolc és tizenegy éves kora között. Én játszom majd a nagyapát: az egykori elítéltet, aki immár régóta egy cirkuszt irányít, s csakhamar rájön, hogy különleges unokája van. A film végén térdre esik előtte, és azt kérdezi: ki vagy? Megérzi, hogy ez a gyermek nem hétköznapi - magasabb rendű, mint ő.
AJÁNLOM AZ OLDALT
